Az öt gyermekkori szerep, amit felnőttként is játszunk — melyik volt a tiéd?

Minden családi rendszer szerepeket oszt. Nem gonoszságból — a rendszer így tartja fenn az egyensúlyát. A gyerek pedig betölti a szerepet, mert szereti a családját, és mert gyerekként nincs is más választása. A gond nem a szereppel van, hanem azzal, hogy felnőttként is játsszuk — akkor is, amikor már régen nem szolgál minket.

A CITM öt gyermekkori Szerepsávot különböztet meg. Olvasás közben figyeld, melyiknél mozdul meg benned valami.

1. A Stabilizáló

A gyerek, aki tartja a rendet: felelősséget vállal a családért, egyensúlyt teremt, „kicsi felnőtt” lesz. Felnőttként: túlzottan felelősségteljes, mindent kézben tart, és nagyon nehezen engedi el a kontrollt — mert valahol mélyen úgy tanulta, hogy ha ő elengedi, minden összedől.

2. A Puffer

A béke- és konfliktuskezelő gyerek: elnyeli a feszültséget, hogy másokat védjen, ő simítja el a vitákat a szülők vagy a testvérek között. Felnőttként: konfliktuskerülő, túl alkalmazkodó, gyakran mások problémáit hordozza — a sajátjait pedig nem érzi jogosnak.

3. A Hárító

A gyerek, aki elvonul: visszahúzódik a szobájába, elkerüli a problémákat és az érzelmeket, „nem csinál gondot”. Felnőttként: érzelemkerülő, nehezen elérhető, a közelség elől kitér — nem hidegségből, hanem mert így tanult meg biztonságban lenni.

4. A Lojális

A gyerek, aki mindig megfelel: követi a szabályokat, teljesíti az elvárásokat, a saját igényeit háttérbe szorítja. Felnőttként: túlzott megfelelés, önfeláldozás — nemet mondani szinte fizikai fájdalom.

5. A Kiemelt

A hős, a család büszkesége: ő a kitűnő tanuló, a tehetség, akire mindenki felnéz — és akinek ezért mindig teljesítenie kell. Felnőttként: maximalista, teljesítményorientált, a pihenést és a hibázást nem engedheti meg magának — az értékessége feltételekhez kötött.

A szerep nem az identitásod

Fontos kimondani: ezek a szerepek valamikor a családi rendszer egyensúlyát szolgálták, és a gyermeki szereteted legszebb bizonyítékai. De a szerep nem azonos veled — csak egy sáv, amibe a rendszer állított. A CITM Szerep-Átírási Sávja négy lépésben vezet ki belőle: Tudatosítás („én voltam a stabilizáló a családban”) → Elhatárolás („ez a szerep már nem az én feladatom”) → Új választás („csak bizonyos helyzetekben vállalom a felelősséget, nem mindig”) → Integráció (az új működés beépítése a mindennapokba).

Ha kíváncsi vagy, nálad melyik mintázat a legerősebb, töltsd ki a 3 perces önismereti tesztet — a szerepek felismerése és letétele pedig a Női kör és a családállítás egyik központi témája: ott biztonságos térben próbálhatod ki, milyen a szerep nélkül lenni.