12 állítás következik — jelöld mindegyiknél, mennyire jellemző rád. A kiértékelés a certifikált CITM módszer négy rendszerkód-típusa mentén készül. A teszt önismereti iránytű, nem diagnózis.
Olyan érzelmi reakcióim vannak, amilyeneket a szüleimnél is láttam — pedig megfogadtam, hogy én nem így csinálom majd.
A kapcsolataimban ugyanazok a konfliktusok ismétlődnek — akkor is, ha közben más emberek vesznek körül.
A családomban mindig nekem kell az erősnek, a békítőnek vagy a felelősnek lennem — akkor is, ha már belefáradtam.
Fontos döntéseknél azon kapom magam, hogy azt mérlegelem, mit szólnának hozzá a szüleim vagy a családom.
Bizonyos helyzetekben aránytalanul erős érzések törnek rám — félelem, szégyen vagy szorongás —, és nem tudom pontosan, honnan jönnek.
Nehezen engedek közel magamhoz másokat — vagy épp túl gyorsan feloldódom a másikban.
Nehezen mondok nemet, ha a családom kér valamit — akkor is, ha nekem éppen rossz.
Vannak dolgok az életemben, amikről úgy érzem, „nálunk ez így szokás” — pedig lehet, hogy nekem másképp lenne jó.
Csak akkor érzem elfogadhatónak magam, ha tökéletesen teljesítek — a hibázást nehezen bocsátom meg magamnak.
Akkor is kitartok emberek vagy helyzetek mellett, amikor már régóta rosszat tesznek nekem — mintha nem lenne szabad elengednem.
Feszült helyzetben automatikusan én simítom el a konfliktust, vagy inkább elvonulok — a saját igényeim ilyenkor eltűnnek.
Az életem nagy fordulópontjai — pályaválasztás, párválasztás, költözés — kísértetiesen hasonlítanak valamelyik szülőm vagy nagyszülőm életútjára.